A nagy dobás kistestvére.

Hasonlóan ismert téma, látszólag hasonlóan kevés igazi tettessel, büntetéssel.

Aktuális téma | lazaság | színészek

Hálás téma a pénzügyi válságról filmet készíteni.
A mozi/TV nézők többségéről lehet tudni melyik oldalon áll, mit képvisel és érez, ha erre terelődik a szó. Könnyen kiszámítható, hogy milyen szempontból érdemes filmet forgatni.
A történetben azon valóságos emberek kapnak szerepet, akik úgymond a jó oldalon álltak, akik nem az összeomlásért tettek, hanem annak leleplezéséért. Vagy nem?
Minden szálat alapvetően úgy tálaltak elénk, hogy drukkoljunk (én így éreztem) a szereplőkért, velük értsünk egyet, pedig Ők is azon kevesek között voltak, akik hasznot húztak sokak szerencsétlenségén, nem törömdömségén.
Steve Carell karaktere ki is mondja ezt a film végén, ekkor gondoltam vissza a film addigi részére, hogy biztos-e az, hogy jó emberekkel szimpatizáltam; nem annak drukkoltam, hogy bukjon be a bankszektor, lakáshitelestől, mindenestől…

…de nem is kellett drukkolni, hiszen tudtok jól mi fog történni, a film segített pár fogalmat, részletet jobban megérteni, adott egy hihető képet arról, mi is történhetett és egy sötét sejtetést, hogy hasonló dolgok könnyen megismétlődhetnek a (közel)jövében.
A film stílusa tempója remekül működött, sikerült a témát úgy prezentálni, hogy érdekfeszítő, friss, pörgős, laza legyen.
Szereplők a helyükön, jó választásnek tünt mindenki, talán Bale volt magához képest viszafogottabb, de leginkább a szerep miatt, mintsem színészi játéka okán.
Mint írtam, a film végén kicsit átértékeltem a látottakat, így azt hiszem, érdemes még egyszer megnézi majd, ha adja valamelyik televízió, immáron más szemüvegen keresztül nézve.
És gondolom a fiatalságnak, akiknek nem mond még-már sokat a válság; hasznos film lehet, egy amolyan “kötelezők röviden”, abból is a jobb fajtából.:)

Szereplőgárda | film atmoszférája | feszültség | QT féle kiszámíthatatlanság

Azt hiszem nem tudom Tarantino munkásságát objektívan szemlélni, mert egyszerűen imádom a filmjeit, stílusát és azt a megközelítést, hogy a történet elüt a szokásos jó és rossz szembenállásán; hisz nem is feltétlen van jó/rossz, maximum a néző választ magában.
Nincs ez másként legújabb filmjében sem.
Adott nyolc ember, de igazából nincs kimondva ki jó és ki rossz.
Ha szárazon nézzük, akkor természetesen a fejvadász áll a jó oldalon, aki szállítja az elkapott törvényen kívülit, de tettei, ahogy pl. egy nőt ver azért nem állítják piedesztálra.
Nekem személy szerint a seriff karaktere tetszett legjobban és nekem ott jött ki legjobban QT zsenije: a film elején ő volt az a karakter, akit a legirritálóbbnak gondoltam és Ő volt a leggyanúsabb is; de a film előrehaladtával teljesen megváltozott a véleményem, sikerült maga mellé állítania.
Az biztos, hogy Tarantino nagyon jól vezényli színészeit, ez mindig is filmjeinek erőssége, bármilyen karaktereket is formálnak meg, valahogy kihozza a legjobbat az övéiből. És ami szerencsésen társul ehhez a tényhez: QT-nek nincs nehéz dolga a legjobb (általa legalkalmasabb) színészeket alkalmazni. Üdítő volt látni Kurtot, Samuelt szerepükben.

Természetesen a párbeszéd dominál a filmben, de most lassabban történnek a dolgok és most talán először egy elég zárt történetet kapunk, sok szempontból; ami akár lehet negatív is sokak szemében, nekem nem volt vele gondom.

A hangualt, a látvány, díszletek a helyükön; hallottam olyan véleményt, hogy túl lassú, elnyújtott a film, de szerintem amíg QT saját filmjeit készíti (írja, rendezi, szereplőket talál), addig én tátott szájjal (például nevetve), érdeklődve figyelem minedn egyes percét a filmeknek, mert különleges, egyedi, amit csak nagyon nehezen tudnak, akarnak létrehozni.

Látvány | Swar Wars feeling | karakterek | Han Solo!

Sokan várták.
Jó lett? Jó.
Lehetett volna jobb? Könnyedén.

Nehéz és egyben könnyű is lehet egy olyan filmet készíteni, ahol már a főcímnél mosolyog az ember és visszarepül a gyerekkorába.
Ott van a nosztalgia faktor, amire elég erősen épít is SW7 illetve a hosszú-hosszú várakozás ideje, ami jócskán feltolta az elvárásokat.

Azt gondolom az új karakterek felvezetése jól sikerült, Rey, Kylo, Finn remekül illeszkednek és lépnek be az univerzumba.
Nekem különösképp Rey tetszett, a maga harcosságával, Finn irányába mutatott maximum szimpátia, de semmi felesleges érzelgősségével, akinek látszólag egyértelmű volt a célja; várja családját és szeretne visszajutni, ahonnan indult; persze a film története más rendelt neki.
Kylo izgalmas gonosznak tűnik, akiből a további részek igazán kihozhatják a sötét oldalt (ebben a részben, és maszk nélkül azért nem a legfélelmetesebb gonosz, akár kinézetét, akár tetteit nézzük). A hátteréről elég keveset tudtunk meg, szóval itt még akár jól, akár rosszul is alakulhatnak a dolgok, különösképpen a motivációját illetően.
SW7-ben leginkább egy bábnak tűnt, akit a nagy Vezér irányit, de az egyértelmű, hogy a megfelelő Erő birtokában van, lehet.
A fénykardpárbajok nem kaptak nagy szerepet a filmben, erről sokat nem lehet beszélni, itt is a következő részekben bízhatunk, hogy majd a nagy össze(újra)csapások bizonyosan izgalmasak, látványosak lesznek

A visszatérő karakterek közül természetesen Han viszi a prímet és nagyon jól helytáll, illeszkedik a cselekménye, sőt sokszor ismét bizonyítja Han (Ford), hogy miért volt Ő talán a SW univerzum legfrissebb , legkedveltebb karaktere.
humora változatlan, de most már Ő a tapasztalt Öreg, aki egyengeti a fiatalok útját, meghozza a maga áldozatát.
Leia és Luke túl kevés időt, lehetőséget kaptak, náluk is majd a következő részek lehetnek döntőek, hogy mennyire tudnak hozzátenni az új trilógiához.

Látvány, hangulat terén nem lehet panasz, megvolt a séma, amire rá lehetett/kellett építeni az új részt is és ügyesen, profin megoldották. A régi, új repcsik, fegyverek, rohamosztagosok semmivel sem rosszabbak, mint korábban.
Hogy miért írtam, hogy lehetett volna jobb a film?
A történetbe sok helyen bele lehet kötni, ki-ki ízlése, vérmérséklete szerint (persze sokan vannak, akik szerint úgy jó, ahogy van); de az legyen egy másik blog dolga.

Nem mondok vele újat, hogy a mai filmek sokban különböznek a 10-20-40 évvel korábbi művektől.
A különbség sokrétű és különböző részletekben vehetjük észre nyomait: komputer grafikai minőség, mennyiség; megcélzott közönség (12-es, 18-as karika); téma választás.
Mostanában azon töprengtem, hogy vajon miért lehet ez (miért érzem speciel én azt), hogy napjaink filmjeiben (nem mindben, tisztelet a) sokszor tetten érhető valami nehezen megfogalmazható bárgyúság, a nézői hozzáértés, felfogóképesség megkérdőjelezése.
Ezen gondolatot próbálom körül járni, filmes emlékeim, tapasztalataim segítségével. Bővebben

A zombik világa | A kedves romantikus szál | Feel-good érzés

A Warm bodies egy jó zombis film. Más megközelítés, máson van a fókusz, de valami újat hoz, és ez mindig kellemes.Mi az új? A csontig, akik szem nélkül is látnak, na meg persze a szerelmes zombi, nincs is romantikusabb ennél. És működik is.

Jól látható, ha egy kreatív, hozzáértő stáb nyúl egy meredek témához (mert azért valjuk be meredek), abból kellemes meglepetés is ki tud sülni.

Nicolas Hoult jól hozz a zombit, talán még szimpatikusabb is, mint emberként (az meg van, hogy Ő volt a Csak egy fiúban a fiú?).
Az egész színészgárda remekül teszi a dolgát, bár azét nem kell megszakadniuk, zombulás közepette.

Nem hoz teljesen új sémát a történet, a szokásos csavarok (romantika, szerelem, semmi különös), de az egész működik, élvezhető és érezhető a frissesség a témához való megközelítésben.

 |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||